1.hét: Először is meló Lacával: Nikko detektor állítás
ami ezt a törmelékgátat monitorozza:
Aztán egy kis kirándulás a könyéken az IRL Ashenvale-ban:
(bocsi a vízjelekért..)
Ugyanez a boulder közepéről:
Ilyen egy standard japán kert:
---
Kamakura kirándulás Galgóval és Szabival: sok minden történt egy nap alatt..
- megtámadott egy kánya (lecsapott a kajámra az égből de dodge-oltam),
- tengeri csillagot simogattunk,
- óriásbuddhát láttunk,
- visszafele Tokióba a metrón találkoztunk magyarokkal a metrón (anyuka először féltette tőlünk a gyerekét, aztán felismert hogy magyarok vagyunk és egy magyar találkozóra hívott),
- a magyar találkozón lepacsiztunk a Nagykövet Úrral.
---
2.hét: meló Kagoshimában a Sakurajima vulkánnál Szabival, Lacával és Galgóval detektor-upgrade, miközben:
- vulkánkitörés hotelszobából,
- vulkánkitörés a terepen,
- és ha nem jött volna még át eléggé, vulkánkitörés videón.
- Komp úton a félszigetre: vadvízi delfinek,
- és random tengeralattjáró.
Egyébként ezeken dolgoztunk, ebből van ott most tíz ilyen vulkán-monitorozó:
Meló végén egy kis kirándulás is belefért a Shiroyama dombra [lásd Az Utolsó Szamuráj]
---
Csak a log kedvéért: Tokióba visszatérve ellátogattunk Roppongi-ba, ahol kaptunk egy kis rendőri igazoltatást és motozást, nálam meg nem volt útlevél úgyhogy bankkártyával + névjegykártyával igazoltam magam, nyerő volt.
---
Szabi is ellátogatott Nikko-ba, ahol hóviharba keveredett.
---
Közben beütött a világban a koronavírus fertőzés: határzárak, járattörlések stb. Szabi a tervezettnél egy nappal korábbra vett egy új jegyet az Aeroflottóra mert az eredeti járatát négy átszállásra foglalták át, Galgó is ment vele.
---
3.hét: Második visszajövetelem Kagoshimába melózni, de megint becsusszant egy kis városnézés. Most Szabi ajánlására megnéztem az akváriumot a kikötő mellett:
(a legnagyobb édesvízi hal)
(háttérkép jelölt)
(színeset világító medúzák..)
(ez kb egy méter átmérőjű volt)
És a fő attrakció, a delfinek:
(és közben delfint fingott a vulkán is)
Ja és tudtátok hogy létezik 135 ml-es sör?... Viszont kifejezetten finomak is vannak.
---
4.hét: Nagyrészt a University of Tokyo ERI-ben dolgoztam, de közben kitört a cseresznyefa virágzás:
Séta az Uno, izé, Ueno parkban
(sok szép virág)
és pár jól elkapott állat
---
The End Game: este kaptam az emailt, hogy a Nagykövet Úr hazarendelt, ha hí a haza hát menni kell. Ezzel elindult a rulettjátszma ahol a napokra lehetett tenni és a tét százezres nagyságrendű. Az eredeti LOT járat törölve, a következő járat épeszű áron április 9 katari átszállás. Ez pár napig még járhatónak tűnt, de jött a tokiói olimpia halasztás és valahogy hirtelen megugrottak a koronaesetek száma japánban is, elkezdték bevezetni itt is a szigorításokat (beutazási és kijárási korlátozás stb). Sietősebbre fogtuk és megpróbáltam én is Aeroflottóval hazajönni (direkt 12 órával az indulás előtt véve a jegyet és csekkolva hogy biztos felszállhatok-e), viszont az indulás előtt pár órával Putyin kitalálta hogy mostantól csak orosz állampolgárok szállhatnak fel, lepattantam a reptéren (így aztán a transzszibériai express is ugrott :D). További opciók: kazah NurSultan és fehérorosz Minsk átszállás, ehhez nem éreztem magam eléggé kipcsaknak. Qatar és British airways félmillió fölött, de volt egy KLM Amsterdamba ahonnan átvonatozva Eindhovenből még jár a szokásos Wizzair, viszont ezt a KLM járatot naponta törölték és újra kiírták, ez se volt túl bizalomgerjesztő.
A befutó az Airfranc lett teljesen jó áron, viszont Párizsból már nem volt még közvetett járat se Budapestre, a párizsi konzulátus viszont ajánlotta az onnan hazatérőknek általában bevált útvonalat: Lufival Frankfurti átszállás Bécsbe és onnan vonat :sweat_smile: Még egy bökkenő volt, Párizsból csak a másnapi Lufit értem volna el. Pf reptéri éjszakázás a terminálban sima liba, lecsaptam rá, indulás reptérre. A gépre viszont csak úgy engedtek fel ha már megvan a Lufi repjegyem amivel bizonyítom hogy tüstént eltűnök Párizsból, úgyhogy a Narita Wifinek ezúton is köszönöm hogy épp működött és meg tudtam venni a jegyet.
Egy kis Északi-sark a sok szöveg közé:
és egy párizsi napfelkelte:
Ezeket után már tényleg minden simán ment, csak a Frankfurti átszállásomat késte le majdnem a gép (plusz kétszer kellett átmenni biztonsági ellenőrzésen ahol a 3 méter távolságtartás miatt amúgy is elég lassan haladt a sor). Még a csomagom is szerencsésen megérkezett (annak ellenére hogy elfelejtettem feladott poggyászt venni a jegyhez). Simán beengedtek Ausztriába, csak egy német nyelvű űrlapot kellett kitöltenem az adataimmal és tartózkodási helyemmel. Az ÖBB MÁV vagonjában volt egy saját kabinom és csak egy órát kellett várni Herceghalomnál mire a rendőrök végigcsekkolták az egész vonatot, és már zakatoltam is haza a két hét pihibe :-)
Itt a vége fuss el véle!
Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,
sok nép városait, s eszejárását kitanulta,
s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében,
menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.